Lanika egy nem tervezett kutya volt. Kimbával nagy álmom volt, hogy kijussak Lunar Lakes Big Benhez fedeztetni. Réges rég Salzburgban, még fiatalon láttam őt és már akkor elvesztem. Tudtam, hogy nekem kell tőle egy utód. Kimbával nagyon terveztünk hozzá menni, minden le is volt beszélve, de Ines szólt, hogy nem jó a spermája. Nagyon szomorúak voltunk, de hát mit lehet tenni. Ines állatorvos, és mindent megtett, hogy Bennek újra lehessen alma. Végül sikerült, 6 gyönyörű kiskutya született tőle. Ha Mojca nem szól, nem is látom az almot, egy tri szuka és egy merle kislány volt gazdikereső. A merle lányre persze km-es várólista. Ines és anyukaja Liidia viszont azt mondták, hogy imádják, hogy a kutyáink minden képen mosolyognak, így ha úgy döntünk, nekünk adják őt. Osztottunk szoroztunk Robival, megtaláltuk a társgazdiját is, de amikor megérkezett elvesztünk. Lanika hozzánk jött nekünk született, tehát maradt. Lani természete egy csoda. Kedves, bátor, aktív semmitől se félő arany szívű kutya. Nagyon illi ka falkánkba, elmondhatatlanul szeretjük őt.